Egy rövid bejegyzésben ismertetném kalandos autóvásárlásaimat az első kincsemtől a mai éppen használatban lévő „vasamig”!
A történet már régen kezdődött egy fehér Trabant 601-essel, Bélával! 1985-öt írtunk én kamaszkorom legszebb éveit éltem amikor meglepetésként a jogosítványom mellé megkaptam a nagy Ő-t! Amire azért a szülőknek 85-ig várniuk kellett cirka 3 évet! Az ő kalandos elbeszéléseikből tudtam meg, hogy miután elmentek a Merkúr telepre és leadták a rendelésüket, mindössze egy sorszámot kaptak! Ezek után annyi volt a dolguk, hogy nézegették az újságot – 3 évig!!! – amelyben leközölték a sorszámokat! Eljött a várva-várt nap, az izgalom a tetőfokára hágott, de odaértünk! Olyan volt ez annak idején, mintha karácsony lenne! Az egész család jött szinte félistenként tisztelegve eme remek jármű előtt! Mint utóbb kiderült, kéket szerettünk volna, de akkor kicsit nehezebb volt az igényeknek megfelelő autóhoz hozzájutni! A kereskedő csak annyit mondott: „fehéret kérnek, vagy fehéret adjak”
Évekig nyúztam és mint többi kortársamnak, nekem is a szívemhez nőtt! Néhány kisebb hibát elnézvén kifogástalanul vitt el A-ból B pontba, de egy idő után kicsit többre vágytam! Már nem volt elég a két ütem, a 26 lóerő és kisbabás első lámpák! Pedig ez már a „Deluxe” felszereltségű masina volt tele minden jóval: ködlámpa, tolatólámpa, elektromos ablakmosó, kétszólamú kürt…stb
Mire eljutottam addig, hogy fájó szívvel eladtam „Béci-t”, a rendszerváltást már magunk mögött hagytuk! Zöld utat kaptak a nyugatról érkező – szüleimnek Sciene Fiction-be illő – autók! Mivel vidékiek voltunk, itt még tényleg ritkán láttunk olyan csodákat, mint a Volkswagen Golf, vagy a Skoda Felicia!
Szorgosan kuporgattam a pénzemet, hiszen nem voltam annak a híve, hogy minden pénzemet a 601-esbe tegyem! Miután könnyek között túladtam rajta és hozzátoldottam a malacpersely tartalmát is, nekiláttam a keresgélésnek! Nem akartam nagy autót, csak amiben 4 felnőtt ember kényelmesen elfér és persze a lányok is megfordulnak az utcán, ha meglátják!
A választásom egy 3-as Golfra esett, 1,4-es motorral volt megáldva, amihez majd 70 lóerő társult! Extraként centrálzár, ködlámpa és állítható ülések is voltak! Maga volt a szerelem ez a gép is! A jó öreg kis Trabihoz képest úgy éreztem magam, mintha egy forma-1-es pilóta lennék. Rájöttem, hogy itt már csínján kell bánni a gázpedállal, mert ez már nem 26 paripa! Egyszerűen lehengerlő volt. Gyorsan a feledés homályába veszett a szivattyú és a Trabiknál ismert kis pálca, amivel a benzin szintjét lehetett nézni! Szóval újra az utak királyának éreztem magam és mindezt megúsztam kis vagánykodással és kertmozival együtt nagyjából 6-7 literből!
2009-et írunk és az igényeim megváltoztak. A család szép számmal gyarapodott és már nem tudnám betuszkolni a 3 kis unokámat biciklikkel együtt, hisz hála istennek így is nőnek mint a bolondgomba:-) Utána is néztem pár modellnek, de kissé elfogultan ezt a 7 üléses autót néztem ki magunknak.
Folyt. köv.
